T. Horváth Attila:
Ruanda '94: egy krízis történelmi háttere
Az 1994-ben történt ruandai genocídiumnak több millióan váltak áldozatává. Miközben a nemzetközi világ tétlenül figyelt, a hutu nép a vele évszázadok óta együttélő tuszik szisztematikus kiirtását kísérelte meg. Mi lehetett ennek a kegyetlenségnek az oka? Milyen történelmi sérelmek vezérelhették a hutuk vezetőit?
Az természetes erőegyensúlyban álló két népcsoport viszonyát megbontotta a 19. században kezdődő német, majd belga gyarmati uralom. A brüsszeli adminisztráció képviselőinek és a keresztény misszionáriusok sok megaláztatással járó tevékenységének köszönhetően - Ruanda függetlenségének elnyerésekor - a tuszik hatalma megkérdőjelezhettlennek látszott. A történelem ívét követve és a két népcsoport együttélését vizsgálva jutunk el a hidegháború végéhez és a két közösség közötti erőszak feléledéséhez.
A tanulmány a két etnikum viszonyának rendezési lehetőségeivel zárja sorait.
A szerzőről:
T. Horváth Attila történész, az ELTE Afrikanisztika Oktatási Program megbízott előadója. Kutatási területe Kelet-Afrika társadalomtörténete elsősorban a szuahéli nyelvterületen, valamint ugyanitt a nyelvhasználat változásainak vizsgálata.
|
