Gazdik Gyula:
A palesztin politikai rendszer fejlődésének főbb jellemzői
A tanulmány az első világháború utáni időszaktól napjainkig mutatja be a palesztin politikai rendszer struktúraelemeinek formálódását, az arab-izraeli konfliktusnak a palesztin társadalomra, a nacionalista mozgalomra gyakorolt kihatásait. Az e történeti folyamatok kontextusába illesztett elemzés nagy hangsúly helyez a hatvanas években szinrelépő PFSZ irányvonalában bekövetkező változások, a neopatrimoniális hatalomgyakorlás, az államisággal kapcsolatos korai palesztin politikai lépések bemutatására. Kitér az oslói egyezmények révén létrejövő palesztin autonómia főbb intézményi jellegzetességeire, a kialakuló sajátos prezidenciális rendszernek a többi hatalmi ág függetlenségét beárnyékoló működésére, az alkotmányozás során jelentkező érdekellentétekre, a civil társadalom szerveződésének nehézségeire, a külső és belső nyomás hatására napirendre került politikai reform kapcsán jelentkező kihívásokra.
A szerzőről:
az ELTE TÁTK Politikai Tudományok Tanszékének docense, posztgraduális tanulmányait Moszkvában, Brüsszelben és Bradfordban végezte. Szűkebb kutatási területei: a közel-keleti térség 19-20. századi története, a közel-keleti politikai rendszerek sajátosságai, Magyarország és a közel-keleti államok diplomáciai kapcsolatai, a politikai iszlám. Az utóbbi években megjelent publikációi elsősorban a közel-keleti rendezési folyamattal, az izraeli pártrendszerrel, s a térség biztonságpolitikájával foglalkoztak.
|
