A tanulmány megkísérli ismertetni az éhezésről való tudományos gondolkodás alakulását. Célja annak bizonyítása, hogy miképpen az éhezésről való elmélkedés, úgy a segélyezési rendszer maga is benne ragadt a modernitás diskurzusában. Rendkívüli jelentősége van, hogy az utóbbi évtizedekben Amartya Sen jogosultsági megközelítése megdöntötte a malthusi túlnépesedési mítoszt, azonban végül Sen tételei is menedzser-típusú megoldásokat hoztak. Ugyanígy célt tévesztenek azok a törekvések is, amelyek törvényekkel, irányelvekkel kívánják szabályozni a humanitárius tevékenységet, hiszen munkájuk eredménye megint csak technologizált, ily módon pedig depolitizált lenne. Márpedig, - és ez írás alapvető állítása - az éhezés politikai ügy, lehetetlen tehát a politika szféráján kívülről megoldani.

Jenny Edkins dekonstruktív megközelítésére alapozva az írás konklúziója szerint az éhezéssel kapcsolatos diskurzus szereplői nem akkor járnak el helyesen, amikor megkérdőjelezik a segélyezés létjogosultságát. Sokkal inkább a segélyezés eldönthetetlenségéből fakadó etikai-politikai felelősség integrálására volna szükség.

teljes cikk letöltése pdf formátumban...

A szerzőről:
Selmeczi Anna 2005-ben végzett az ELTE Társadalomtudományi Karának Politikaelmélet Szakján. Korábban magyar szakos diplomát is szerzett, jelenleg pedig a Közép-Európai Egyetem Politikaelmélet szakos hallgatója. Kutatási területe az éhezés politikája, illetve az éhezés kérdésének megközelítése a foucault-i biopolitika fogalom felől.