Szent-Iványi Balázs:
A visegrádi országok nemzetközi fejlesztési segélyeinek allokációja
A tanulmány a négy visegrádi ország (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) ezredforduló után (újjá)alakult nemzetközi fejlesztési segélyezésének sajátosságait vizsgálja, elsősorban az általuk nyújtott segélyek allokációjára koncentrálva.
A vizsgálathoz a szakirodalomban a nyugati donorok segélyallokációjának elemzéséhez használt ökonometriai módszereket adaptálom. Regressziós modellem segítségével a négy ország segélyeinek recipiensek közti elosztását meghatározó tényezőket próbálom meghatározni, 2001 és 2006 közötti adatokat felhasználva. Legfontosabb következtetése a tanulmánynak, hogy a visegrádi donorok segélyallokációs döntéseiket nem magyarázza a partnerország segélyekre való rászorultsága (szegénységi szintje), sem korábbi teljesítménye (a gazdasági növekedés üteme, illetve az intézmények minősége).
Az egy recipiensre jutó, visegrádi donoroktól származó segélyeket elsősorban a partnerország földrajzi hovatartozása határozza meg. A nyugat-balkáni, illetve a poszt-szovjet térségben lévő államok jóval több segélyre számíthatnak, mint más recipiensek. Mindez összhangban van a négy donor külpolitikai és külgazdasági érdekeivel, ám ez a sajátos eloszlás következhet abból is, hogy nemzetközi fejlesztési segélypolitikáik még meglehetősen fejletlenek.
A szerzőről:
Tudományos segédmunkatárs, Budapesti Corvinus Egyetem, Világgazdasági Tanszék. A tanulmány a szerző doktori disszertációjához végzett kutatások alapján készült. A disszertáció elkészüléséhez támogatást nyújtott az Oktatási és Kulturális Minisztérium Deák Ferenc ösztöndíja, amelyet a szerző ezúton is köszön.
|
