A második világháború óta eltelt évtizedekben a "fejlődőnek" nevezett országok a fejlődés érdekében különböző stratégiákat, ideológiákat követtek az erőforrások mobilizálására és elosztására, a nemzetgazdaság és a társadalom átalakítására. Ennek során ciklusok figyelhetők meg a befelé vagy kifelé orientáltság, az állam és a piac szerepe, egymáshoz való viszonyuk felfogása alapján. Ennek a ciklikusságnak az utolsó két elemével foglalkozik a tanulmány. Az 1980-as és 1990-es években meghatározó washingtoni konszenzus a neoliberálisként jellemzett gazdaság politikát, a szabadpiacot abszolutizálta, miközben az állam szerepének a korlátozását hirdette.

Az ezredforduló után megjelenő pekingi konszenzus a Kína által befutott fejlődési út értelmezésére tett kísérletet a washingtoni konszenzushoz viszonyítva. Peking úgy képes évek óta jelentős gazdasági fejlődést felmutatni, hogy a washingtoni konszenzusban megfogalmazottaktól jelentősen eltér, s ez sokakat arra indított, hogy a fejlődési stratégiák egy sajátos kínai útját fogalmazzák meg.

teljes cikk letöltése pdf formátumban...

Hivatkozás:
Jordán Gyula: "Washingtoni konszenzus vs. pekingi konszenzus". Kül-Világ, No. 2-3. (2010), 60-80. o.

A szerzőről:
Jordán Gyula ny. docens, történész. Kutatási területe Kína XX. századi története, különös tekintettel a reformidőszakra.