Vasali Zoltán:
Kvótakereskedelem piaci sikerei és kudarcai - Kincs, ami van
Tavaly, az ENSZ emisszió csökkentésében és a széndioxid-kereskedelemben érdekelt felei nem tudták megismételni Koppenhágában a johannesburgi földcsúcs 2002-es sikerét. Nem született a nemzetközi kapcsolatokban olyan új szerződés, viszonyítási pont és protokoll, ami garantálná, hogy a 2012-ben lejáró kiotói egyezmény után 2050-re az 1990-es széndioxid-kibocsátás 50 százalékára csökkentenénk a kibocsátásunkat.
A tanulmány elsősorban arra a kérdésre keresi a választ, hogy a nemzetközi emisszió kereskedelem piaci keretei mennyire szilárdultak meg az elmúlt öt évben ahhoz, hogy a gazdasági válság után források után kutató tagországok ne lehetetlenítsék el piaczavaró magatartásukkal, illetve a piacon keletkező haszon valóban környezetvédelmi minőséget generál-e? Az elemzés nem pusztán az egyes jelentős kibocsátó országok álláspontjának átalakulását és a klímavédelmi eszközrendszer változását értelmezi, hanem arra is választ próbál adni, hogy a kérdést leginkább meghatározó elvek, normák és eszközök szintjén miért nincs még megállapodás a részes felek között.
A szerzőről:
Vasali Zoltán történész-politológusként végzett az ELTE Bölcsészettudományi karán, később tanított az ELTE TáTK Politikatudományi Tanszékén és jelenleg a Zsigmond Király Főiskola, Nemzetközi és Politikai Tanulmányok Intézetének adjunktusa. Doktori disszertációját az Európai Unió környezetpolitikájának hazai hatásai címmel az ELTE ÁJK Politikatudományi tanszékén írja.
|