Szemesi Sándor:
A diszkrimináció tilalma az emberi jogok európai rendszerében és a magyar jogrendben
Jogi szempontból az egyenlőség elve, illetve a diszkrimináció tilalma lényegében ugyanazon érem két oldalát jelenti: az egyenlőséghez való jog az egyén alanyi joga, a diszkrimináció tilalmának tiszteletben tartása pedig mások ezirányú kötelezettsége. A tanulmány a hátrányos megkülönböztetés tilalma fogalmi kérdéseinek vizsgálatát követően bemutatja a hátrányos megkülönböztetés tilalma, mint különleges alapjog magyar Alkotmányban foglalt szövegváltozatának fejlődéstörténetét, és egyben összeveti a magyar alkotmányos szabályozást a legfontosabb nemzetközi emberi jogi dokumentumok tartalmával.
A szerző a vizsgálódást nem csupán az elmélet oldaláról közelíti meg, hanem két, közel egy időben zajló, roma diákok hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatos strasbourgi és magyar bírósági eljárás párhuzamos bemutatásával teszi teljessé – részletesen kiemelve a D. H. és mások kontra Csehország ügy, illetőleg a hajdúhadházi roma szegregációs per hasonlóságait és eltéréseit.
A szerzőről:
Szemesi Sándor a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európa Jogi és Nemzetközi Jogi Tanszékének adjunktusa, PhD fokozatát 2008-ban szerezte a Miskolci Egyetemen „A diszkrimináció tilalma az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában” című értekezésével. Kutatási témái az Európa Tanács jogvédelmi tevékenységét, az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogát (különös tekintettel a hátrányos megkülönböztetés tilalmára), egyes nemzetközi bíróságok joghatósági kérdéseit, valamint a konzuli védelem egyes kérdéseit ölelik fel.
|
