Ádány Tamás Vince:
A komplementaritás elve a gyakorlatban
Az ügyek elfogadhatóságának Római statútumba foglalt rendszere, a komplementaritás fontosságához képest viszonylag sok kérdés eldöntését bízta a későbbi gyakorlatra. Az e kérdésekre adható válaszok egy része az elmúlt tíz év tapasztalatai alapján határozott körvonalat öltött. Mára egyértelmű, hogy a pozitív komplementaritásnak hívott rendszerben az államok és a civil szervezetek vezető szerepével a nemzeti eljárások fejlesztése az ICC egyik elsődleges feladata lett. A mégis ICC elé kerülő helyzetekben viszont a komplementaritásra vonatkozó szabályokat nem értelmezik és alkalmazzák oly módon, hogy a szuverenitás védelme mindenáron és mechanikusan érvényesüljön, az eljárás kezdeti szakaszában azonban még egyértelműen az állami eljárások – nemzetközi jogban meghatározott minőségi feltételekhez kötött – prioritása érvényesül.
Az alábbi munka a komplementaritás statútumbeli szabályozásának rövid leírása után bemutatja a pozitív komplementaritásnak nevezett tevékenység kibontakozását, majd a komplementaritás rendszerét illető kritikai észrevételek tükrében vizsgálja az ügyek elfogadhatóságára vonatkozó ICC gyakorlat egyes példáit.
A szerzőről:
Egyetemi adjunktus, PPKE JÁK Nemzetközi Közjogi Tanszék. Jogi diplomája után nemzetközi kapcsolatok MA fokozatot a milánói ASERI képzésén szerzett. A komplementaritás nemzetközi jogrendben betöltött szerepéről szóló PhD dolgozatát 2011-ben védte meg. Az egyetemi oktatás mellett dolgozott az Igazságügyi Minisztériumban és a Miniszterelnöki Hivatalban.
|
