A Kül-Világban megjelent tanulmányok Profilok a nemzetközi politika fontosabb szereplőiről A Kül-Világban megjelent dokumentumok A Kül-Világban megjelent könyvismertetések A Kül-Világban megjelent interjúk
A Kül-Világ aktuális száma
A Kül-Világ régebbi kiadásai
A Kül-Világ impresszuma
Információk a Kül-Világgal kapcsolatban
Kül-Világ régiófigyelő
Hasznos linkek az MTA-ELTE NATO Információs és Kutatóközpont oldaláról
Regisztráció és feliratkozás a hírlevélre
Kül-Világ hírlevél
Keresés a Kül-Világ oldalain
Az MTA-ELTE NATO Információs és Kutatóközpont honlapja


Balogh András-Rostoványi Zsolt-Búr Gábor-Anderle Ádám: Nemzet és nacionalizmus
Korona Kiadó, Budapest, 2002. 544 oldal, tartalomjegyzékkel, bibliográfiával az egyes tanulmányok végén.

"Sok nyelvet ismerek ugyan, hanem a tamilnál édesebbre sohase leltem. Sötét a világ, körülöleli az elnyomatás, süvölt a gyalázat. Ha még ősi anyanyelvünk végzete is a feledés lesz, mit is ér élnünk? Feleljetek!" - írja versében Szubramanian Bhárati, az indiai tamil költészet nagyja. Nemzet és nacionalizmus - két olyan fogalom -, amelyet az ember hajlamos az elmúlt évszázadok letűnt politikai mozgalmai, ideológiái közé sorolni, különösen a hidegháborút követő években, amely a nagy elbeszélések háttérbe szorulásának korszaka.

A Szovjetunió összeomlását követő másfél évtized rámutatott ezeknek a kérdéseknek kvázi halhatatlanságára. 1991-ben szétesett a Szovjetunió, helyén több tucat állam jött létre, amelyek között területi, etnikai és egyéb jellegű konfliktusok dúlnak (lásd azeri-örmény, csecsen kérdés, Grúzia stb.). Az 1990-es évek hazánkra nézve legjelentősebb politikai eseménye kétségtelenül Jugoszlávia szétesési folyamata volt, amely számos esetben véres eseményekkel, etnikai tisztogatással párosult (lásd boszniai háború). 1990-ben Szaddám Huszein lerohanta a szomszédos olajmonarchiát, Kuvaitot, arra az iraki nemzeti érzésre hivatkozva, mely szerint Kuvait mindig is Irak részét képezte, így nem jogosult független állami létre. 1993-ban kettévált Csehszlovákia, amely ugyan békés módon ment végbe, mégis számos megválaszolatlan kérdést hagyott a politikai elemzők számára. A változások szelei az afrikai kontinenst sem kerülték el, a mesterségesen kialakult államhatárokon átívelő, törzsek közötti konfliktusok új erőre kaptak (lásd kongói kérdés).

Korunk világában a premodern, modern és posztmodern struktúrák egymás mellett léteznek: törzs, nemzetség, család, nemzet, integráció egyazon folyamatnak, azaz a globalizációnak kulcsszavai. A világ "globális faluvá" válásával egy időben ellentétes folyamatok sora játszódik le Földünkön, egyszerre lehetünk szemtanúi az egységesülésnek, és a széttöredezésnek. A nemzet és nacionalizmus kifejezések pedig szintén a globalizációs folyamathoz kapcsolódnak: "A nemzet nem egyszerűen az előző korszakból ránk maradt és még ideig-óráig fennmaradó, legfeljebb átmeneti reneszánszát élő jelenség, amely a globalizáció egyre nyilvánvalóbb diadalmenetében gyorsan el fog tűnni." - véli a kötet szerkesztője, Balogh András. Az elmúlt évek politikai eseményeinek, fegyveres konfliktusainak (pl. Kelet-Timor függetlenné válása, a 2003-as iraki háború, a tálib rendszer Afganisztánban stb.) megértéséhez így elengedhetetlenül fontos a nemzet és nacionalizmus történeti dimenzióba való helyezése a fejlődő világ kapcsán.

A kötet négy szerzője e történeti vonulat bemutatására vállalkozott, az általuk kutatott Európán kívüli térségeken, azaz a fejlődő világon keresztül. Balogh András, a kötet szerkesztője, évtizedek óta az indiai civilizáció lelkes kutatója, az ELTE tanszékvezető történész professzora, számos az indiai nacionalizmus sajátosságairól szóló könyv és tanulmány szerzője. Búr Gábor történész - szintén az ELTE oktatója - az afrikai kontinens ellentmondásos viszonyaiba, a rabszolga-kereskedelembe, az afrikai földviszony-rendszerbe nyújt betekintést. Anderle Ádám, a Szegedi Egyetem történész professzora, a Latin-Amerika- kutatás doyenje, a mesztic társadalmak jellegzetességeivel és a latin-amerikai populizmus kialakulásával ismerteti meg az olvasót. Rostoványi Zsolt, iszlám-szakértő, a BKÁE tanszékvezető egyetemi tanára, az iszlám umma és a területi alapon szerveződő nacionalizmus összeegyeztethetőségéről/összeférhetetlenségéről ír.

A tanulmánykötet erőssége egy egységes szempontrendszer alkalmazása, amely a négy civilizáció nemzeti fejlődésének összehasonlítására ad lehetőséget. A szerzők által követett nyolc kérdésfelvetés, problémakör az alábbiak:

1. A gyarmatosítás, az idegen uralom és a függő, alárendelt helyzet szerepe;
2. A nemzeti felszabadító mozgalmakból kinövő modern nemzeti tudat;
3. A nemzet és a vallás viszonya;
4. A nemzet és a nyelv összefüggése;
5. A nemzet és az állam kapcsolata;
6. Nemzeti-etnikai sokféleség és a kisebbségek;
7. A nemzeti eszmék;
8. Nemzet és modernizáció.

Huntington híressé vált munkájában említi a "the West and the Rest" dichotómiát, amely arra utal, hogy a nyugati civilizáción kívüli térségek nem alkotnak szerves egységet csak annyiban, hogy nem nyugatiak. Fejlődésük, illetve modernizációjuk a nyugati civilizációhoz való felzárkózásukban ölt testet, különösképpen a 18-19. századi gyarmatosítás következtében. A kötetet kezében forgató olvasó hamar észreveszi a négy vizsgált régió közötti hasonlóságokat, amelyek a társadalmi, vallási, politikai és gazdasági reformmozgalmak céljainak rokonságában öltenek testet.

Például az iszlám civilizáció kapcsán a könyvben említésre kerül a külső indíttatású (a Nyugattal való találkozás hatására kibontakozó) iszlám reformmozgalom (Al-Afghání és Abduh) két ága, a modernizáció és a fundamentalizmus, amelyek ugyanazon célt fogalmazták meg, pusztán más eszközökkel kívánták elérni az elmaradottság felszámolását. A modernizáció a nyugati minta átvételét szorgalmazta, míg a fundamentalizmus alapvetően egy "harmadik utas" ideológiát, az iszlám útját részesítette és részesíti napjainkban is előnyben.

Nagyon hasonló síkon jelent meg - a helyi jellegzetességektől eltekintve - Indiában az "anglicisták" és az "orientalisták" vitája a gyarmati közigazgatás kapcsán. Rám Móhan Ráj a "hindu reformáció atyja" a nyugati értékek átvételében és a hindu vallás egyes maradinak vélt elemeinek eltörlésében látta a fejlődés útját. A másik oldalon Szvámi Vivékánanda, aki óva intett az indiai társadalmat az utánzástól, eképpen fogalmazta meg véleményét: "Ó India, ez a te nagy veszedelmed. A Nyugat utánzásának bűvölete olyannyira eluralkodik rajtad, hogy többé nem a józan ész, ítéleterő, megkülönböztetés vagy a sásztrák alapján döntöd el, mi helyes és mi rossz."

A tanulmányok olvasása közben világossá válik, hogy az egyes gondolkodók gyakran Kelet és Nyugat szintézisét a két civilizáció értékeinek összeegyeztethetőségét hirdették, (például India, mint a spirituális értékek megtestesítője). A Fekete Kontinensen az "afrikai felvilágosodás" képviselői ugyancsak Európa szellemi fölényét hangoztatták, s egyedüli kiútként nyugatosítást hirdettek.

Szintén közös a vizsgált négy régióban a politikai és gazdasági egységtörekvések ("pán-mozgalmak") megjelenése. A gyarmati alávetettség korszakától való elhatárolódás motiválta a hispanoamericanismo ideológiájának megszületését, amely az amerikai kontinens egyesítését látta a legfőbb politikai ideálként; míg az első pánafrikai kongresszus az első világháborút követően, 1919-ben került megrendezésre, amelyen az afrikai őslakosok jogainak törvénybe iktatása és érvényesítése szerepelt az elérendő célok között. A pánarabizmus, vagy más néven radikális arab nacionalizmus Gamal Abdel Nasszer Egyiptomához köthető. Ennek kudarcát csak a sikertelen egyesülési kísérletetek (1958 - Egyesült Arab Köztársaság), illetve az 1967-es hatnapos háború mutatta meg.

Összességében a legszembetűnőbb hasonlóság, az Európán kívüli régiók megkésett és egyben mesterséges nemzetfejlődésében keresendő, azaz valódi, európai értelemben vett nemzetállamokról nem igazán beszélhetünk. Az egyes országok mai határait a gyarmatosítók alakították ki, így a szerves nemzetté válás is elmaradt.

Afrikában például nem egy ország esetén vonalzóval húzták meg a határokat, ezzel mai törzsi/etnikai konfliktusok magvait vetették el, és India sem létezett a mai formájában. Az iszlám umma születésekor kizárólag a vallási identitás volt a meghatározó, az etnikai alapú identitás idegen volt a térségtől, ezért amikor importálták az alapvetően európai ideológiát, a nacionalizmust, akkor egy "új" történelmi mítoszt is meg kellett teremteni hozzá. Így született szinte minden arab ország nemzeti történelme, amely számos ponton elkülönül az arab történetírástól (például Szíria, Palesztina, Tunézia).

Ankerl Géza már könyvének címében leszögezi: "Nyugat van, Kelet nincs", így ezen analógiát átvéve az Európán kívüli nacionalizmusok különbözőségeire is fel kell hívnunk az olvasó figyelmét, amelyet a kötet négy tanulmánya hűen tükröz. Csak Indiára jellemző a varna - illetve a dzsátirendszer (köznapi nyelven kasztrendszer), amely az indiai társadalom tagozódását egy kozmikus lény feláldozásából eredezteti. Az iszlám umma határokon átnyúló, az egyetemességet megtestesítő fogalma ugyancsak egyedi jelenség. Afrika önmagában is sokszínű, szinte szubrégiónként eltérő társadalmi adottságokkal találkozhatunk. Latin-Amerikában pedig az indián, a fehér és a rabszolgának behurcolt fekete népcsoportok keveredése eredményezett önálló formációkat, amelyek egyik előbb említett régióra sem jellemzőek.

Hiánypótló munka született a négy szerző tollából, magyar nyelven ugyanis ilyen történeti összehasonlító mű eddig nem jelent meg. A Magyarországon napvilágot látott könyvek jelentős része az európai, illetve kelet-közép-európai nemzetfejlődéssel foglalkoznak, és az Európán kívüli régiók szinte "leértékelt" vizsgálati tárgyak a hazai tudományos életben. Külön elismerés illeti a szerzőket, hogy szakítottak az európai felsőbbrendűség-tudat, illetve az eurocentrikus történetírás mítoszával. A tanulmánykötet további értékét adja, hogy az írók nem pusztán a történeti tények összefoglalására törekedtek, hanem komplex, multidimenzionális kérdésként fogták fel a vizsgált problémát, azaz a történelmi elemzés mellett, gazdasági, szociológiai, sőt jogi kérdéseket is megvitatnak. Bátran ajánlom az olvasónak!

Csicsmann László