Lattmann Tamás:
Szerkesztői előszó
Hegyaljai Mátyás:
A nemzetközi bűnügyi együttműködés
A Magyar Rendőrség a nemzetközi bűnügyi együttműködést az Országos Rendőr-főkapitányságon létrehozásra került Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központon keresztül valósítja meg. Ennek a keretében működik az Interpol Nemzeti Iroda is, amely közvetlen az Interpol tagállamok egységeivel tart kapcsolatot. A Nemzetközi Büntetőbíróságnak hatályos együttműködési megállapodása van az Interpolnak, amely a Büntetőbíróság kérésére nemzetközi „piros sarkos” elfogatóparancsot ad ki és továbbít a tagállamoknak, amelyek a belső jogukra is tekintettel végrehajtják az elkövetők elfogását.
M. Nyitrai Péter:
Az együttműködési kötelezettség alapvető jellemzői a szuverén államok és a nemzetközi büntetőbíróságok kapcsolatrendszerében
A tanulmány azt a kérdést járja körül, hogy a szuverén államok és a nemzetközi büntetőbírói fórumok együttműködése milyen problémákat vet fel. Általános érvénnyel leszögezhető, hogy a mind a Nemzetközi Büntetőbíróság, mind pedig az egyéb nemzetközi büntetőbírói fórumok hatékony működése teljes mértékben a nemzeti hatóságokkal folytatott kooperáció minőségétől függ. Ugyanakkor az államok és a nemzetközi büntető törvényszékek közötti együttműködés szabályanyaga és elvei számos, lényeges ponton eltérnek az államközi kooperáció hagyományos jellemzőitől.
Lattmann Tamás:
Az ENSZ Biztonsági Tanács által a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalt helyzetek: parancs és politika, avagy a kudarc fokozatai
A tanulmány azt, a Nemzetközi Büntetőbíróság alapító okirata, a Római Statútum által megteremtett lehetőséget vizsgálja meg, amely szerint az ENSZ Biztonsági Tanácsa az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján hozott kötelező határozattal meghatározott helyzeteket utalhat a bírósághoz, függetlenül attól, hogy az ez által érintett állam egyébként részese-e a statútumnak. A szerző az eddigi kevés ilyen eset vizsgálata alapján való következtetése szerint e lehetőségből egyelőre nem egy sikertörténet látszik kibontakozni, és ez a jogi lehetőség azzal együtt, hogy a nemzetközi politika szempontjából lehet hasznos, komoly veszélyeket is hordoz a bíróságra nézve.
Csapó Zsuzsanna:
A Nemzetközi Büntetőbíróság és az ENSZ Biztonsági Tanácsának viszonyrendszere a Római Statútum 16. cikkének fényében
Jelen tanulmány a Római Statútum 16. cikkének rövid kritikai elemzésére vállalkozik: a Biztonsági Tanács azon statútumbeli jogkörén alapuló problémákat felvetve, amely alapján a BT felkérheti a Nemzetközi Büntetőbíróságot, (megújítható) 12 hónapra függesszék fel az ICC előtti nyomozás és/vagy vádeljárás elindítását illetve folytatását, mégpedig a nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében, az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján hozott határozattal.
Ádány Tamás Vince:
A komplementaritás elve a gyakorlatban
A tanulmány a komplementaritás statútumbeli szabályozásának rövid leírása után bemutatja a pozitív komplementaritásnak nevezett tevékenység kibontakozását, majd a komplementaritás rendszerét illető kritikai észrevételek tükrében vizsgálja az ügyek elfogadhatóságára vonatkozó ICC gyakorlat egyes példáit.
Varga Réka:
A Római Statútum végrehajtása nemzeti szinten, különös tekintettel a magyar büntetőjogi rendszerre
A tanulmány azt járja körbe, hogy a Római Statútum normáinak az államok belső jogrendjébe történő beillesztése mennyiben szükséges, illetve milyen módszerekkel hajtható végre, milyen esetleges problémákat vet fel.
Kirs Eszter:
A Nemzetközi Büntetőbíróság és a bűnszervezeti felelősségi koncepció halála
A nemzetközi büntetőjog fejlődése az elmúlt években a büntetőjogban ismert klasszikus elkövetői alakzatok fogalmának kiterjesztésével járt. A hágai törvényszék gyakorlatában a katonai és a politikai vezetők felelősségének tényleges mértékének megfelelő értékelésére alakult ki a bűnszervezeti (Joint Criminal Enterprise, JCE) koncepció. A tanulmány e felelősségi alakzat, valamint az annak alkalmazásából adódó anomáliák ismertetését szolgálja, és a Nemzetközi Büntetőbíróság újabb gyakorlatának vizsgálatával foglal állást annak jövőjéről.
|
